| ÁLLAMFORMA: | szövetségi köztársaság |
| FŐVÁROS: | Bécs |
| TERÜLET: | 83.870 km² |
| NÉPESSÉG: | 8.184.691 fő |
| HIVATALOS NYELV: | német |
| PÉNZNEM: | euró |
| GÉPKOCSIJELZÉS: | A |
| IDŐZÓNA: | CET (UTC+1) |
![]() |
|
![]() |
Pezsgő élet, szórakozás és vidámság. Ausztria Európa szívében fekszik, ahol még ma is sok az ismeretlen hegyi tó és az elszigetelt falu. Ausztria egy valóságos turistaparadicsom. Az alpesi ország lenyűgöző tájai és vendégszeretete világhírű. Hegyi világ, téli sportolási lehetőségek és Bécs szépsége. Mindezek több millió turistát vonzanak évente. Bécs nemcsak az ország fővárosa, hanem Ausztria szíve, s ma is az ország politikai, gazdasági és kulturális központja. S nincsen olyan ország Európában, ahol annyi hivatalos címet osztanának ki, mint Ausztriában. Egyes tisztségviselők csak azért lettek öngyilkosok, mert nem kaptak "udvari tanácsos" címet. Méltóságteljes alpesi táj, kávézók és sütemények világa. Tiszta és rendezett városok, ízléses házak, kedves emberek, színvonalas rendezvények. Ausztria gazdag ország, s ez nem is meglepő az után, hogy mily tekintélyes birodalom központja lehetett. 1996 különleges év volt Ausztria életében. Az országban mindenütt megünnepelték Ausztria 1000. születésnapját.
Ausztria Közép-Európa déli részén, a Duna felső szakasza mentén fekszik. Területének felét magashegységek, harmadát középhegységek uralják és csak alig ötödére terjednek a medencék, illetve az alacsonyabb dombvidékek.
Bécsi-medence: A Kárpátok és a Keleti-Alpok északi mészkőhegyei által közrefogott Bécsi-medence területén a mélyre süllyedt ókori kristályos kőzeteket közép- és harmadkori tengeri üledékek borítják. Déli határa a Wechselgebiet és a Bucklige Welt dombos tája, illetve a Steinfeld. A Duna a tájat egy északi mezőgazdasági és egy déli ipari területre osztja.
Osztrák-gránitfennsík: A Dunától északra eső területet a Cseh-masszívum déli része, az Osztrák-gránitfennsík foglalja el, amely óidei kristályos kőzetekből (gránit, gneisz) áll. A Duna vonaláig húzódik dél felé, helyenként át is lépve azt. Átlagosan 300-600 m magasságú területén erdőségek termékeny mezőgazdasági tájakkal váltakoznak. Két ismert vidéke a Weinviertel, a borok hazája, és a Waldviertel, az erdők tájegysége. A Duna és a March között a Morva-mező, azaz Marchfeld fekszik. A táj déli részén a Duna völgyének áttörései sorakoznak, a Passaui-völgy, a Wachau, a Nibelungengau és a Strundengau.
Észak-burgenlandi-teknő: közvetlenül az Alpokhoz csatlakozó táj, itt helyezkedik el a lefolyástalan Fertő-tó, melyet apró szikes tavak fognak körbe.
Keleti-Alpok: Ausztria legnagyobb kiterjedésű tája, melyet szélesen és részarányosan elhelyezkedő nyugat-keleti csapásirányú vonulatok jellemeznek. A Keleti-Alpok több övezetből áll:
Az északi üledékes övezet az Északi-Mészkő-Alpok, melynek részei: a Lech-völgyi-Alpok, az Allgäui-Alpok, az Észak-tiroli Alpok, a Salzburgi-Alpok és a Stájer-Alsó-ausztriai-Mészkő-Alpok.
A középső kristályos övezet a Központi-Alpok, melynek részei: a Silvretta, az Ötz-völgyi-Alpok, a Stubai-Alpok, a Zillervölgyi-Alpok, a Magas-Tauern, az Alacsony-Tauern és a Gurk-völgyi-Alpok.
A kristályos övezettől délre húzódik a Déli Mészkő-Alpok, melynek részei: a Gailtali-Alpok, a Karni-Alpok és a Karavankák.
Elő-Alpok és Kelet-Stájer dombvidék: Az alpi vonulatokat északról harmadkori dombvidék kíséri. Ez az Elő-Alpok. A hajdani gleccserek által lerakott morénatakarót a Duna mellékfolyói hullámos dombvidékké szabdalták fel. A központi kristályos vonulat és a déli mészkőövezet között a jégkorszaki morénák által felduzzasztott tavakban bővelkedő Klagenfurti-medence és a harmadkori üledékekkel borított Grazi-medence helyezkedik el. E vidéket a Rába, a Mura és a Dráva változatos dombvidékké formálta.
Legmagasabb pont: Grossglockner (3797 m, Magas-Tauern, Központi-Alpok)
Legalacsonyabb pont: Fertő-tó (Neusiedler See) (115 m)
Ausztria Európa legrégebben lakott területei közé tartozik: már a paleolitikukban is élt itt ember. A vaskorból a hallstatti kultúra nyomait fedezték fel. Éltek itt egykor illír és kelta törzsek is.
I.e. 15-ben rómaiak foglalták el a mai Ausztria területét, Augustus császár légiói a Duna vonaláig jutottak előre. A rómaiak megalapították Noricum provinciát. A népvándorlás hatására az 5. századtól kezdve a medencékben szlávok telepedtek le, a Keleti-Alpok vidékét pedig germán törzsek szállták meg. Az Alpok nyugati térségében és a Duna mentén bajorok vagy bajuvárok telepedtek meg. Nagy Károly idején az egész területet a Frank Birodalomhoz csatolták. A birodalomban a keleti tartományok őrzésére hozták létre az őrgrófságokat, markokat. Ilyen határvédő grófság volt Marchia Orientalis vagy Ostmark is. A bajorok területe önálló törzsi hercegséggé vált, és a kalandozó magyar seregek támadásainak célpontja. I. (Nagy) Ottó német király Lech-mezei győzelme (955) után szervezték meg az Ostmark határtartományt, Karintia, Stájerország, Krajna őrgrófságokat.
II. Ottó császár (961/73-983) a keleti határvidéket a bajor Babenberg Lipót őrgrófnak adományozta mint birodalmi hűbérbirtokot. A nyugati magyar határ az ennsburgi csatától (907) az Enns folyónál húzódott, a magyarok, a gyepűrendszer többszöri szűkítése mellett csak a bécsi medencében rendezkedtek be tartósan, amely kb. I. István haláláig magyar felségterület volt, (de Melk is csak 967-ben került Lipót kezére). A majd' 150 éves magyar fennhatóságra számos helységnév emlékeztet. A terület neve a 10. századtól kezdve már Ostarrichi, azaz Keleti Birodalom. Barbarossa Frigyes 1156-ban az őrgrófságot
hercegséggé nyilvánította és a Babenberg-dinasztia megerősítette uralmát. II. Harcias Frigyes herceg a IV. Béla magyar király elleni ütközetben a Lajta mentén életét vesztette, így 1246-ban kihalt a dinasztia.
II. Ottokár cseh király és IV. Béla magyar király egyaránt igényt tartott a Babenberg-család területeire, végül IV. Ince pápa a következőképpen osztotta el a területet: Ottokár kapta Ausztria, Traungau, Alsó-Ausztria és Salzkammergut földjét, míg V. István, Béla fia örökölte Stájerországot. A német fejedelmek azonban nem adtak bizalmat Ottokárnak, helyette Habsburg Rudolf gróf kapta a német királyi címet (1273–1291) és ezzel együtt az osztrák hercegségeket.
II. Ottokár cseh király 1278-ban a morvamezei csatában vereséget szenvedett Habsburg Rudolf (1278–1291) és IV. Kun László magyar király egyesült seregeitől, és maga is elesett az ütközetben. E győzelemmel kezdődött a Habsburgok felemelkedése. 1278-ban Habsburg Rudolf megszerezte az osztrák hercegséget, majd a 14. században Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Voralberget, ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok. A Habsburgok Karintia és Tirol megszerzésével növelték birodalmuk nagyságát a 14. században. Az osztrák területeket 1379-ben felosztotta egymás között a Leopold-ág és az Albert-ág, majd miután ez utóbbi ág kihalt III. Frigyes újra egyesítette a birodalmat a 15. század második felében. Ettől fogva a Habsburg-dinasztia egyben a német-római császári cím birtokosa is lett. I. Miksa több francia területet is megszerzett, Ferdinánd pedig 1526-tól Csehország és Magyarország felett is uralkodott már. A Habsburgok több háborút viseltek Franciaország ellen, megszerezték Németalföldet, Milánó hercegségét és Nápolyt. Igyekeztek visszaszorítani a protestáns befolyást, azaz támogatták az ellenreformációs tevékenységeket. VI. Károly 1713-ban kimondta az osztrák állam oszthatatlanságát, ez volt a híres Pragmatica Sanctio, amit Mária Terézia (1740-1780) is védelmezett. Mária Terézia több háborút is viselt, melyek közül az osztrák örökösödési háború (1740-1748) során elveszítette Párma és Szilézia területeit, de később megszerezte Galícia és Bukovina tartományait az 1770-es években. Mária Terézia felvilágosult abszolutizmus jellegű politikáját folytatta fia, II. József (jozefinizmus) is, aki társadalmi és gazdasági reformokat vitt végbe.
19. század, az Osztrák-Magyar Monarchia kora1797–1814: Napóleoni háborúk, II. Ferenc német-római császár leteszi a névleges német-római császári címet, 1812-ig a franciák elleni koalíciók kudarcai, 1814-ben a hatodik koalíció győzelme.
1814–1815: a Bécsi Kongresszuson kialakítják Európa új rendjét, Ausztria a Német Szövetség vezető hatalma lesz, létrehozzák a Szent Szövetséget.
1848–1849: Ferdinánd császár átadja trónját unokaöccsének, I. Ferenc Józsefnek, a forradalmak leverése orosz segítséggel.
1849–1866: A császár megszilárdítja az abszolutizmus rendszerét, háborús vereségek nyomán lemond itáliai tartományairól, külügyminisztere: Alexander Bach.
1867: Osztrák–magyar kiegyezés, dualista államszövetség, közös uralkodó, az Osztrák–Magyar Monarchia megalakulása.
1914: Merénylet Szarajevóban, Ferenc József hadat üzen Szerbiának, ezzel kezdetét veszi az 1. világháború.
Az osztrák udvari körök – nagyrészt az Itáliában és a Poroszországtól 1859-ben és 1866-ban elszenvedett katonai vereség hatására – belátták, hogy az egységes és abszolutikus osztrák birodalom nem tartható fenn. Magyarország az 1848-as áprilisi törvényekhez szeretett volna visszatérni, ennek eléréséhez azonban szintén nem volt elegendő ereje. A létrejött kiegyezésben megkísérelték a bécsi udvar nagyhatalmi törekvéseit összeegyeztetni a magyar alkotmányos törekvésekkel. Azért, hogy az alkotmányos Magyar Királyságnak megfelelő partnere legyen, az Osztrák Császárság másik felében is alkotmányos rendszert kellett teremteni. Ennek eredménye lett a dualista állam, az Osztrák–Magyar Monarchia.
1916-ban I. Ferenc József halálakor az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása gyakorlatilag megkezdődött. A császárt követő I. Károly császár 2 évvel később lemondásra kényszerült. 1918. november 12-én az Osztrák Ideiglenes Nemzetgyűlés kikiáltotta a Osztrák Köztársaságot. 1920-ban a Saint-Germainben meghozott béke megtiltja Ausztria egyesülését Németországgal. A béke rendezte, de ugyanakkor lecsökkentette az ország területét, és felelőssé tették a háború kitöréséért. Új alkotmány adnak ki, melyben az országot szövetségi állammá alakítják. A hatalmas Osztrák-Magyar Monarchiából egy megkisebbedett Ausztria maradt. A továbbiakban az országnak sok problémával kellett szembenéznie. Nagy volt a munkanélküliség és az élelmiszerhiány. Ausztria nem tudta élelmezni önmagát. További baj volt, hogy az egykori birodalomból Ausztriára maradt egy hatalmas hivatalnoksereg. Emellett 15%-os volt az infláció, és az ország jó piacai a Saint-Germain-ben aláírt béke miatt külföldre kerültek. Maguk a tartományok sem hittek abban, hogy az ország képes lesz fennmaradni. Vorarlberg Svájchoz, Tirol és Salzburg Németországhoz csatlakozott volna. A szocialista párt választási programja is tartalmazott egy Anschluss paragrafust. De a győztes hatalmak mindenképpen ragaszkodtak egy önálló Ausztriához. Az ország azonban nem ment csődbe, ugyanis több ország segélyt nyújtott Ausztriának.
Ausztria sorsa némileg eltért a többi vesztes állam sorsától. Az újonnan választott kormány sikerrel vezette át az országot a királyságból a demokráciába. A szélsőséges pártok sem tudtak annyira megerősödni, hogy bármilyen módon veszélyeztessék a kormányt. Az 1920-as években valamennyire fejlődött is az ország. Megduplázódott a személyautók száma, az idegenforgalom területén több mint kétmillióval nőtt az igénybe vett szállások száma.
A gazdasági világválság azonban véget vetett ennek a fejlődésnek. Az osztrák ipar 70%-át érintette súlyosan. Kb. 200000-ről 557000-re nőtt a munkanélküliek száma, és mindennapossá váltak a tüntetések és a véres utcai harcok. A kormányzó ÖSP (Osztrák Szociáldemokrata Párt) nem tudott megküzdeni a gazdasági válság nehézségeivel, így az 1930-as években egyre erősödött a nacionalista előretörés. Hamarosan azonban egy új problémával kellett szembenézni: a Németországból átirányított, és egyre veszedelmesebb „hitleristák”-kal. Megkezdődött az Anschluss (Csatlakozás) gondolat féktelen
hirdetése, és az osztrák náci párt előretörése. Ez a helyzet válaszút elé kényszerítette a Dolfuss-kormányt. Engelbert Dolfuss kancellár (1932–34) a fő ellenséget a baloldalban látta, ezért felfüggesztette az alkotmányt, majd betiltotta a pártokat és fasiszta mintára szövetségi alkotmányt fogadtatott el. Ám a nácik azt szerették volna elérni, hogy Ausztria Németország része legyen. Dolfuss kancellár meggyilkolásával azonban pont ennek az ellenkezőjét érték el. Hitler is levonta a tanulságot, hogy Ausztria erőszakos bekebelezése egy táborba gyűjtheti a nyugati hatalmakat.
Utódja, Kurt Schuschnigg kancellár (1934–1938) visszatérhetett volna az alkotmány alapjaihoz, csakhogy ugyanazt folytatta, amit elődje elkezdett. Emiatt a munkásság és a kormány teljesen szembekerült egymással. Az emberek nagy része és a pártok eltávolodtak tőle. Schuschniggra hatalmas nyomás nehezedett, és 1936-ban kénytelen volt elfogadni egy szerződést, amellyel Ausztria Németország szövetségese lett. Tudta, hogy a német hadseregben már beszélnek a bevonulásról. A nyugati hatalmak csak szóban tiltakoztak az Anschluss ellen. Schuschnigg magára maradt. 1938. március 12-én a német hadsereg bevonult Ausztriába, s másnap Hitler az ún. Anschluss-szal beolvasztotta birodalmába az országot.
1938. március 13-án Hitler kimondta az Anschluss-ot. Ausztria ezzel Németország része lett Ostmark néven, és mint független állam megszűnt. A nép ünnepelt, szinte kivétel nélkül örömmámorban úszott az egész ország. Az új kancellár Seyss-Inquart lett, aki szívesen segített a Führernek terve végrehajtásához. Bécsben a birodalmi nácik szerezték meg a fontosabb pozíciókat az osztrák barnaingesek elől. Megkezdődött a tartományok átnevezése, az új hivatalok létesítése illetve a németországi törvények bevezetése. Bécset vidéki metropolisszá minősítették be, és a „Kelet- Hamburgia” nevet adták neki. Hitler természetesen magával rántotta a háborúba Ausztriát is.
Ausztria a II. világháború alatt sok bombakárt szenvedett. Még folytak a harcok az ország területén, amikor 1945-ben az új ideiglenes kormány újra hatályba helyezte a szövetségi alkotmányt. A második világháború befejeztével a győztes nagyhatalmak csapatai elfoglalták és egy évtizeden át megszállva tartották Ausztriát, és négy megszállási övezetre osztották. 1955. május 15-én Bécsben aláírták az államszerződést, melyben az ország visszakapta szuverenitását. A szerződés megtiltotta az államnak a Németországgal való gazdasági és politikai egyesülést és a fegyverkezést. Németországot pedig kötelezték, hogy lemondjon minden Ausztriát érintő igényéről. A hadseregek kivonulása után Ausztria örökös semlegességét alkotmányban rögzítették. 1945–1966 között az Osztrák Néppárt és az Osztrák Szocialista Párt koalíciója vezette az országot. 1955-ben az ENSZ, majd 1960-ban az EFTA tagja lett. 1989-ben Ausztria kérelmezte felvételét az Európai Unióba. 1994-ben a lakosság népszavazással jóváhagyta a csatlakozást. 1995. január 1. óta az Unió tagja.
Ausztria 1,6 millió lakosú fővárosa a császári hagyományok és az aktuális kreativitás jól sikerült összhangjával várja a látogatókat. A metropolisz egy igazán impozáns kulturális kínálattal, érdekes látnivalók egész sorával, a közismert Bécsi vendégszeretettel, borozókkal és kávéházakkal csábít felejthetetlen kikapcsolódásra.
Egészen a Krisztus utáni első évszázadig nyúlik vissza, amikor is a római megalapították a Vindobona katonai tábort. A város mai képét mindenek előtt a barokk épületek határozzák meg. Ezek nagyrészt Mária Terézia császárné és Ferenc József császár uralkodása alatt épültek.
A látogatók a Schönbrunni kastélyban is, a császárok egykori nyári rezidenciájában, amely varázslatos parkokkal, pálmaházzal, üvegházzal és egy állatkerttel csábítja a turistákat. A Hofburgban, ahonnan a császári birodalmat irányították, a vendégek elmerülhetnek a császári élet mindennapjaiban.
Ma az osztrák galériának ad otthont, amely Klimt és Kokoschka, valamint Schiele kiemelkedő alkotásait vonultatja fel. Bécs ismertetőjegyei: a gótikus Szt. István dóm a központban, a Bécsi Praterben található óriáskerék, és a Spanyol Lovasiskola a híres lipicai ménekkel.
- a Művészettörténeti Múzeum és a világszínvonalú Bruegel festmények, a Múzeumi Negyed a Leopold Múzeummal (Schiele!), a Modern Művészetek Múzeumával, az Építészetek Központjával és a Műcsarnokkal igen jelentős kulturális negyednek számít. Az Albertina a világ legnagyobb grafikai gyűjteményével (60.000 rajz, 1 millió grafika). A Liechtenstein Múzeum pedig barokk életkedvvel varázsolja el a látogatókat.
Zeneszerzők, mint Strauß, Mozart, Beethoven és Haydn alkottak a városban. A Bécsi Filharmonikusok a világ élvonalához tartoznak, az Állami Operaházat a nemzetközileg is elismert operaházak között tartják számon, a Bécsi Fiúkórus pedig az egész világon elbűvöli a zene kedvelőit. Bécs tehát zenei fővárosként is megállja a helyét.
A hagyományos (kávéház, borozó) és vadonatúj éttermek és üzletek, valamint a nemzetközi hírnévnek is örvendő események (pl. Life Ball) egyedülálló életérzést közvetítenek. Bécs azonban egy további különlegességgel is szolgál: egy nagyvároshoz képest rendkívül sok a zöld park és pihenő terület, mint például a Bécsi erdő, a Praterauen vagy a Duna-sziget.
A kulturális élmények tartománya. Csodás tájak, romantikus falvak, bámulatos kulturális látnivalók, nemes borok és feledhetetlen kulináris élmények: Alsó-Ausztria az önfeledt életöröm és a gasztronómiai élvezetek valóságos fellegvára. Az Ausztria északkeleti részében található tartományt északról Csehország, nyugatról Felső-Ausztria tartomány, délről Karintia tartomány, délkeletről Burgenland tartomány, északkeletről pedig Szlovákia határolja.
Alsó-Ausztria szövetségi tartomány fővárosa és több mint 50 ezer lakójával legnagyobb városa is. A város a Wachau tájegységtől délre, az Alpoktól pedig északra terül el. A mai óváros területén a 2. és 4. század között Aelium Cetium nevű római település állt. 799-ben már Treisma-nak hívták. Sankt Pölten 1050-ben vált hivatalosan várossá. 1494-ig Sankt Pölten a passaui egyházmegye részét képezte, azután az állam tulajdona lett. 771-ben benedek-rendi kolostort alapítottak. A város 1986. július 10-én az alsó-ausztriai parlament határozata által Alsó-Ausztria fővárosa lett. Alsó-Ausztria kormánya 1997 óta székel itt. A várost a római Hippolytusról nevezték el. Először Sankt Hippolytnak hívták, majd Sankt Polyt és végül Sankt Pölten lett a neve.
A Herrenplatzon található barokk polgárházakban és az 1995-ben Boris Podrecca által felújított Városháza térnek köszönhetõen a látogatók a barokk kor pompázatos hangulatával találkozhatnak. Itt található többek között a város jelképének számító Városháza. Hasonló élmények várnak a vendégekre a Fuhrmanngasse barokk házainak homlokzatát csodálva, valamint az Angol-kisasszonyok Intézetében, amelynek leghíresebb diákja Paula von Preradovic volt, aki az osztrák állami himnusz szövegét írta. Mindenképp megér egy látogatást a román stílusú, 1722-ben barokkosított dóm, amely elõtt nyaranta klasszikus és modern felfogású szabadtéri rendezvényeket szerveznek. A város legfiatalabb építészeti alkotása az Ernst Hoffmann építész által tervezett és 1997-ben megnyitott igazgatási negyed, az alsó-ausztriai „tartománygyûlési hajóval“, a tartományi múzeummal, a tartományi székházzal, a „Dallamok tornyával“, az Osztrák Rádió Tartományi Központjával, az Ünnepi Játékok Házával, a tartományi könyvtárral és a tartományi archívummal.
(Németül Wiener Neustadt) Alsó-Ausztriában, a Fischa-patak mellett, a magyar határ közelében található. Ma egyike Alsó-Ausztria legnagyobb városainak.
Román stílusú főhajója a XIII., kórusa és (gótikus) kereszthajója a XIV. századból való. Érdekes faragványok (Szent Sebestyén a XVI. századból) és síremlékek (Khlesl bibornoké, meghalt 1630-ban) láthatóak benne. Kivül a torony déli oldalán Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc sírköve van befalazva, akiket itt fejeztek le 1671-ben.
Mária Terézia Katonai Akadémia
Az egykori Babenberg hercegi kastély a XII. században épült. Gótikus stílusú kápolnájában három pompásan festett ablak, főoltárán pedig egy Szent Györgyöt ábrázoló szép ércszobor van (a XV. századból). A kastély udvarában III. Frigyes címertáblája és szobra (1453-ból), végül tágas kertjében Mária Terézia szobra látható. A kastély 1752 óta a Mária Terézia Katonai Akadémiának ad otthont (Theresianische Militärakademie, mai elterjedt rövidítése „MilAk”), mely Európa első ilyen intézménye. 1910-ben Bécsújhelyen létesült az Osztrák–Magyar Monarchia első pilótaiskolája.
Szenvedélyek tájai. A tiszta tavak, a szépséges vidék, a pezsgő dunai táj és a hegyek zord vonulatainak szimbiózisa.
A tartomány az északi szélesség 48˚ és a keleti hosszúság 15˚ között fekszik, amely nyugaton Németországgal, északon Csehországgal, keleten Alsó-Ausztriával, délen pedig Salzburg tartománnyal és Stájerországgal határos. A tartomány kereken 12 000 km² alapterületű, ezzel Ausztria egyhetedét teszi ki. Területének több mint 40 százalékán víz, erdő és hegység található. A meglévő vasútvonalakkal, az autópálya-hálózattal és a Rajna–Majna–Duna-csatornával a tartomány fontos észak-déli és nyugat-keleti tengelyek csomópontjában fekszik.
Felső-Ausztria vonzereje a sokszínűségben rejlik, éspedig minden évszakban! A Mühlviertel, amely a Dunától északra elhelyezkedő gránit-fennsík. Az erdős, inkább vidékies Innviertel-Hausruckwald. Az operettben is megénekelt Salzkammergut. A sportos kultúrrégió Phyrn-Esienwurzen. A Duna-vidék három "városi" csillaga: Linz, mely a tartományi főváros, valamint Wels és Steyr. Ha tájképileg nagyon különböznek is, vendéglátóként mind azt ígéri, hogy ki-ki "a la carte" válogathatja össze élményeit.
Ausztria legnépesebb városainak egyike, mely Bécs és Graz után a harmadik legnagyobb település, egyben Felső-Ausztria tartományának a székhelye is. Linz mezőgazdasági művelésre kitűnően alkalmas, sík rónaságon fekszik, a Mühlviertel és az Alpok között. A táj nyugodt szépségét, csak a Duna töri meg. A Fekete-erdő szívéből eredő folyó kettészeli Linz városát. A part menti fekvésnek köszönhetően jelentős ipari és kereskedelmi forgalmat bonyolít le. A város kilenc kerületre osztható fel, melyek a következők: Belváros, Waldegg, Lustenau, St. Peter, Kleinmünchen, Ebelsberg, Urfahr, Pöstlingberg és St. Magdalena.
2009-ben Linz lesz Európa Kulturális Fővárosa. A Duna partján fekvő város az elmúlt években többet fejlődött, mint az ország bármely más kulturális központja. Az egykori munkás- és iparvárosból Linz céltudatosan alakult át modern, nagyvilági, élettel teli, kulturális szempontból is izgalmas központtá. Fontos kísérő elem az átalakulás útján a csúcstechnológia alkalmazása, a tudatos környezetgazdálkodás és a kortárs művészet. Az ennek nyomán kialakult kulturális élet pedig legalább annyira szórakoztató, mint amennyire sokszínű.
A reneszánsz korszakát idézi a tartományi székház nagy kiterjedésû épületegyüttese és az 1509-ben épített régi városháza díszes árkádos udvarával. A háromemeletes Mozart házban komponálta Wolfgang Amadeus Mozart 1783-ban a „Linzi szimfóniát“. A Kremsmünster házban halt meg 1493-ban III. Friedrich császár, akinek a szívét és maradványait a román stílusú városi plébániatemplomban õrzik. A Linzi kastély eredete is a reneszánsz korba nyúlik vissza. A Márton templommal, amelynek egyes részei 788-ból származnak, Linz Ausztria legrégibb eredeti állapotában megõrzött templomával büszkélkedhet. Az új dómmal pedig (1924), amelynek befogadóképessége több mint 20.000 fõ, az alpesi nemzet legnagyobb templomát mondhatja magáénak. A híres botanikus kertben 10.000 különbözõ növényfajta található.
A világhírű üdülőváros Felső-Ausztria déli részén Salzkammergut központjában 468 m magasan fekszik alpesi környezetben. Városrészei: Ahorn, Bad Ischl, Haiden, Jainzen, Kaltenbach, Lauffen, Lindau, Pfandl, Perneck, Reiterndorf, Rettenbach, külső területek: Eck, Hinterstein, Kößlbach, Kreutern, Mitterweißenbach, Ramsau, Roith, Steinbruch, Steinfeld, Sulzbach. A fürdőváros fénykorát 1849-1914 között élte, mint Ferenc József hivatalos nyári rezidenciája, sőt Sissivel való eljegyzésére is itt került sor 1853-ban a „Seeauerhaus“-ban (ma múzeum), és a császár születésnapját is rendszeresen itt ünnepelték.
Császárvilla és park, Oskar és Johann Strauss villája, Lehár-villa, Brahms-villa, városi múzeum, Villa Blumenthal, Közlekedési Múzeum, Lehár Ferenc síremléke
A tartomány második legnagyobb városa Felső-Ausztria tartomány központi részén fekszik, a város az ún. Welsi Puszta tájegység központja. Wels a Traun folyó partján terül el, a városon keresztül folyik a Mühlbach és a Grünbach patak is. A II. világháború során itt épült fel a mauthauseni koncentrációs tábor.
A welsi vár múzeuma, az egykori minorita kolostor régészeti gyűjteménye,a kortárs művészeti alkotások a Welsi Médiakultúrházban. a Schmiding Állatkert, az „agrarium” családi élménypark 60 tematikus kerttel, a „Welldorado” fürdő fedett és szabadtéri részleggel, a kremsmünsteri Bencés-rendi apátság, a St. Florian-apátság
A tartomány nyugaton Kelet-Tirollal, északon és északkeleten Salzburggal és Stájerországgal, délen pedig Szlovéniával és Olaszország Friaul és Velence régióival határos. A tartomány határainak a teljes hossza mintegy 280 km-t tesz ki. A Klagenfurti-medencében, amit északról az Zentralalpen, délről pedig a Karawanken határol, fekszik a tartományi főváros, Klagenfurt. Klagenfurttól nyugatra található a Wörthi-tó, ami a többi karintiai tóval együtt a nyári turizmus legfontosabb célterülete. Karintia hegyvidékén számos völgy található, amelyek közül a legnagyobbak a Möll, a Dráva, a Gail, a Rosen, a Juan és a Lavant völgye. Legjelentősebb folyója a Dráva.
Klagenfurt Európa egyik legnagyobb alpesi tavának partján fekszik. A város Ausztria egyik legszebb óvárosával büszkélkedhet és ezért már háromszor is megkapta az Európai Nostra diplomát. A városban tett séta alkalmával a látogatók csodálatos reneszánsz belsõ udvarokat fedezhetnek fel, amelyekben ma modern üzlethelyiségek, lokálok és hangulatos éttermek találhatóak. A Neuen Platzon a vízköpõ sárkány, a város kõvé dermedt jelképe meséli el a település megalakulásának mondáját.
A miniatűr városban az egész világ híres épületei megtalálhatók 1:25 arányban lekicsinyítve. Több, mint másfélszáz épület makettje látható. Nem messze a bejárattól látható a New York-i Szabadság-szobor, közelében a Fehér Ház. Látható többek között a Pisai ferde torony, Párizsi diadalív, Eiffel-torony, Londoni Tower, Velencei harangtorony, egy Loire menti kastély, az isztambuli Kék Mecset, a Tádzs Mahal, a bécsi Stefansdom, Schönbrunni kastély, Belvedere, Práter óriáskereke, a budai Halászbástya. Európa minivárosai közül ez az egyetlen, ahol magyar épület modelljét is kiállították.
A Neue Platz északi oldalán tekinthető meg ez a csodálatos városháza, amely régebben a Rosenberg család palotája volt. A tér hangulatához rendkívül jól illik a Rathaus klasszicista homlokzata. 1918-ban cserélte el a város a régi, Alte Platzon lévő városházat a Rosenberg családdal. Ennek a lépésnek főleg takarékossági okai voltak a város részéről. A bejáratnál figyelhető meg Steinerner Fisher („Kőhalász”) szobra, ami 1606-ból származik. Ez a figura egy szegény halászembert jelképez, aki a városi piacon akarja eladni halait, miközben a nagy hidegben nem visel kabátot, hiszen nincs rá addig pénze, amíg nem ad el valamit.
A város szívében tekinthető meg ez az impozáns épület, amely reneszánsz stílusban készült, két gyönyörű toronnyal és árkádos udvarral. Egykor vízi vár volt, majd a rendek erődként használták, majd később kastéllyá alakították át. A tornyok templomtornyokra emlékeztetnek, hiszen kupolája nem nagyon tér el más templomtól, így kiválóan beleillik a város képébe. Az árkádos udvara fontos színelőadások színhelyeként szolgál. A történetét tekintve igen érdekes: a hercegi vár helyén épült 1573-1590 között. Magát az épületet Hans Freymann és Johann Anton Verda tervezte. Az udvarban található egy szép obeliszk-kút, amelyet Christoph Cragnolino készített 1853-ban. A Landhaus legfőbb látványosságának tekinthető a hatalmas címerterme, amelynek falain rengeteg karintiai rend címere díszeleg. Azonban nemcsak múzeumként funkcionál, hanem jelenleg is tartanak tartományi gyűléseket itt.
Hatalmas méretei alapján lenyűgöző emlékművet, 1590-ben készítette Ulrich Vogelsang, aki a szobor felavatását azonban már nem érte meg, hiszen a remekmű elkészülte előtt meghalt. A művet testvére, Andreas fejezte be. Magát a sárkányt egyetlen hatalmas palatömbből faragták ki, ami Kreuzbergl egyik kőfejtéséből származott. A szobor 1593-ra nyerte el végleges formáját, amit a főtéren állítottak fel, és ekkor kapta maga a hely a Neue Platz nevet. 1636-ban kiegészítették a kutat egy másik figurával, Herculessel, amelyet Michael Hönel készített. Ekkor húzták a kút köré a ma is látható kovácsoltvas rácsot. A sárkány egyébként már 1285-től a város címereként funkcionál.
A Völkermarkter Ringen sétálva déli irányba találhatjuk meg a Landesmuseumot. Itt rengeteg természetrajzi, néprajzi és történelmi emléket is megtekinthetünk. A természettudományi részlegén rendkívüli és különleges ásványgyűjteményt, és egy nagyszabású növénygyűjteményt is láthatunk. A történeti részben a város számos történelmi emlékét őrzik, többek között bronzkorból származókat és egy mozaikpadlót Virunumból, az I. századból. A múzeum kincsei közé tartozik még a Teurniából való kelta-római leletek, középkori címerek, festmények és egyéb műalkotások. A néprajzi részlégben pedig megismerhetjük Karintia szokásait, hagyományait és az ezekhez kapcsolódó tárgyakat, eszközöket. Megtekinthetünk itt egy parasztszobát, szerszámokat, eszközöket, továbbá teljes karintiai népviseleti gyűjteménnyel is rendelkezik a múzeum.
1910-ben épült Jugendstilben, azaz szecessziós stílusban. Megemlíthető itt az is, hogy Klagenfurt az egyetlen tartományi főváros, amelyben városi és nem tartományi színház van. A színház körül jött létre a város kulturális negyede, egy jó nevű galériával (ún. Kleinmayrhaus). Kissé távolabb áll az 1914-ben készült Művészház, teli szecessziós elemekkel, és rengeteg más kiállító terem is található erre. Ha átmegyünk a Radetzky- Straßén, akkor eljuthatunk Klagenfurt gyönyörű üdülőterületéhez, a Kreuzberglhez.
Villach egy csodás település, közel az olasz határhoz. Itt keveredik az osztrák, az olasz és a szlovén kultúra és szakácstudomány. Ennek csodás ünnepe a Villacher Kirchtag, amit minden évben megünnepelnek. A város a Klagenfurti-medence nyugati szélén, a Dráva és a Gail folyók összefolyásánál terül el. A város közigazgatási területét több tó is szegélyezi: az Ossiacher See, a Faaker See, a Silbersee, a Vassacher See, a Magdalensee és a St. Leonharder See.
* Szt. Jakab templom: gótikus stílusú plébániatemplom.
* Nikolaikirche: újgótikus templom ferences kolostorral.
* Szent Kereszt templom: barokk búcsújárótemplom
* Evangélikus templom: a városi parkban található.
* Landskron várromja
* Történelmi belváros a főtérrel
* Römerweg: az egykori Rómába vezető kereskedelmi út maradványai.
* Paracelsushof
* St. Johanner Kirche
* St. Michaeler Kirche
* Városi múzeum
* Közlekedési múzeum
* Babamúzeum
* Gombamúzeum
* Ebners Hausmuseum
Salzburg tartomány az Alpok lábának dombjaitól és a salzkammerguti tavaktól a Magas és az Alacsony Tauern vonulatáig terjed. A táj sokszínûsége és a kíváló infrastruktúra az év minden idõszakában kedvelt utazási céllá teszik ezt a területet. Közvetlen szomszédai: Felső-Ausztria, Stájerország, Karintia, Tirol valamint a Németországhoz tartozó Bajorország. Területe 7154 km², legmagasabb pontja a 3674 m magas Großvenediger. Domborzata főként magas hegyvonulatokból és a folyók, gleccserek vájta völgyekből áll. Salzburg és környéke (Flachgau) az Alpok északi alacsonyabb dombjain terül el, melynek átlagos magassága 500 méter alatt van.
Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják az Salzburg tartomány öt „Gaue”-ja közül a legészakibbat, Flachgau-t. Északnyugaton Bajorországgal határos 150 269 (2007-ben) lakosával Bécs, Graz és Linz után a negyedik legnagyobbb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró névszerinti említésével (eredetileg először 1120/30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztria legrégibb városának. Salzburg ma tizennégy közigazgatási egységre, településre tagolható: Salzburg, Maxglan, Morzg, Gnigl, Itzling, Aigen, Liefering és Leopoldskron, valamint a környező Gaisberg, Heuberg, Bergheim, Hallwang, Siezenheim és Wals.
Augusztus végén Salzburg tartományban megkezdődik a termelők ünnepe (Bauernfest). Próbálják ki a parasztudvarokon kínált kulináris élvezeteket, éljék meg hagyományaikat, ismerjék meg a tipikus kézműves szakmákat! Ünnepeljék a helyi termékeket a nagy piaci ünnepeken, vagy kisebb körben közvetlenül az egyes parasztudvarokban!
A 900 éves erőd magasan a város felett trónol, és kiváló kilátást kínál Mozart városára és a környező vidékre. Az erőd 30 perces gyaloglással érhető el. Ennél gyorsabb az erőd vasút, ami 10 percenként viszi a látogatókat a hegyre.
A pompás rezidencia úgy régen, mint napjainkban a magasrangú fogadásoknak ad otthont. Élvezze a három évszázad stlusán keresztüli utazást. A Rezidencia képtárában állandó és időszakos kiállítások várják a látogatókat.
A K+K Restaurants am Waagplatz kerthelyiségéből csodás rálátás nyílik Ludwig Schwantaler Mozart emlékművére.
A Getreidegasse 9 szám alatti ház; napjainkban a zseni emléktárgyait és életét bemutató múzeum található itt.
A hatalmas barokk épület határozza meg az Óváros képét, és minden évben ez adja a díszletet "Jedermann" előadások számára.
Két épületből álló látványos kiállítási hely:
* Múzeum a Mönchsbergen: modern művészet a Salzburgi tetők fölött
* Rupertinum az Óvárosban: barokk városi palota a fesztivál épületének közelében, az új művészi koncepciók bemutatására
A csodálatos márványteremmel rendelkező katély "a világ egyik legszebb házasságkötőterme". A Johann Bernhard Fischer von Erlach terve alapján kialakított idilli kastély park a csodálatos virágágyásokkal és impozáns szobrokkal elbűvölő látványt nyújt.
A Természet Ház kicsiknek nagyoknak egyaránt rendkívül érdekes. utazás a sokoldalú természet világában, megigéző kiállítások és külön tárlatok.
Bischofshofen a Salzach völgyében, 540 méteres magasságban, a Tennengebirge és a Hochkönig hegységek tövében fekszik. Szomszédos települések: Pfarrwerfen, Hüttau, Sankt Johann im Pongau és Mühlbach am Hochkönig. Fekvése közlekedési szempontból igen kedvező, fontos vasúti és közúti csomópont. A város mellett halad a Salzburgot Villachhal összekötő A10-es autópálya, a Zell am See-be tartó 311-es út, valamint a Salzburg-Wörgl, illetve Salzburg-Villach vasúti fővonal.
* Museum am Kastenturm
* Pongowe-romok
* Gainfeld-vízesés
Napjaink egyik legfelkapottab osztrák üdülőhelye. A város a Grossglockneren át vezető igen jelentős kereskedelmi útvonalra települt, így a környéken már a rómaiak idején is laktak. A város központjában levő építmények legrégebbi részei a 8. századból származnak - ekkor alapította meg a várost a salzburgi Johannes püspök Cella in Bisonzio néven. A kellemes klíma, a szélvédett fekvés és a vasútvonal kiépítése már a 19. század végétől jelentős idegenforgalmi vonzerőt biztosított a városkának. A sport- és szabadidős lehetőségek kínálata manapság mintegy negyven aktív kikapcsolódási formát garantál az idelátogatóknak - beleértve a sielés minden aktuális változatát, korcsolyázást, hegymászást, lovaglást és még sok-sok extrém sportot.
a 1o. századból származó Kastnerturm torony, a 11. századi plébániatemplom, a Rosenberg kastély, a Prielau kastély, a vogtturmi helytörténeti múzeum, a Zelli tó, a Schmitenhöhe-csúcs, a Hetzhäusl Múzeum a Höhe Tauern Nemzeti Parkban, a Kitzsteinhorn-gleccser, a Klamm-tó, a Grossglocknerstrasse alpesi látványút
A Magyarországgal közös határral rendelkező tartomány, Burgenland Ausztria legkeletebbre eső és egyben legfiatalabb tartománya is, melynek területe kereken 4.000 km2. Tartományi székhelye Eisenstadt (Kismarton). A magyar turisták körében az utóbbi években kezd egyre kedveltebb turisztikai célponttá válni Burgenland. Népszerűségét többek közt történelmi helyszíneinek, kulturális, valamint termál- és sportajánlatainak köszönheti. A tartomány rengeteg meglepetést tartogat számunkra, hiszen számtalan vár, kastély és más műemlék vár ránk, ha ellátogatunk ide.
Burgenland tartomány székhelye a soproni határátkelőtől 12 km-re északra, a Lajta-hegység déli lábánál a Vulka völgyében fekszik. A 20. század folyamán Alsókismartonhegy, Felsőkismartonhegy, Kishöflány, Kismartonváralja és Lajtaszentgyörgy településeket csatolták hozzá. Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Előtagja a délnyugatra levő Nagymartontól (németül Mattersburg) különbözteti meg. Német neve vasvárost jelent és az egykori virágzó vaskereskedelemre emlékeztet.
Az Esterházy-kastély Burgenland tartomány legjelentősebb kulturális emlékhelye és jelképe. A kastély története egy XIII. századi várra nyúlik vissza, amely 1694-ben került az Esterházy család tulajdonába. A birtokot I. Esterházy Pál herceg idején építették át barokk kastéllyá, amely ezt követően több mint 300 éven keresztül volt a hercegi család első számú rezidenciája és gazdasági központja. A kastély nem utolsósorban Kelet- és Nyugat-Európa metszéspontjában található földrajzi elhelyezkedésének köszönheti azt, hogy a Magyar Királyság társadalmi, kulturális és politikai eseményeinek helyszíneként történelmi jelentőségre tett szert.
Joseph Haydn egykori lakóháza Ausztria egyik legteljesebb zenei emlékhelye. Sehol máshol nem érezhetjük annyira elevennek életét és műveit, mint ezen a helyen. Számos berendezési tárgy és korabeli hangszerek (az 1780-ból származó zongorától az 1794-ből származó asztali orgonáig) más emléktárgyakkal, arcképekkel, kéziratokkal, valamint Haydn műveinek első-, ill. korai kiadásaival együtt (pl. a "Teremtés" oratórium) teszik különleges élménnyé ezt a kiállítást.
Az építés előzménye gróf Esterházy Miklós fogadalma, aki a lakompaki csata előtt megfogadta, hogy ha megmenekül a csatában Szent Mihály tiszteletére templomot és kolostort épít ide. A templomban helyezte el azt a kegyképet, melyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A kolostorban sírboltban nyugszanak az Esterházy család tagjai.
A Fertő-tó partján fekvő kisvárost mindösszesen 1700 fő lakja. A földművelés, állattartás mellett hosszú múltra tekint vissza a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. A dombokra felkúszó szőlőültetvényekről zamatos vörösbor, a híres kékfrankos kerül a palackokba. A kisváros másról is nevezetes: A város jelképe a gólya, sok ház kéményén látni a magyar szemnek oly kellemes nagytestű madár fészkeit. 1317-ben Ceel néven említik először, német neve 1393-ban bukkan fel. 1529-ben és 1532-ben a török elpusztította. Városfalai 1612 és 1614 között épültek. 1681-ben szabad királyi város lett. 17. századi városképe a mai napig fennmaradt, számos műemléképülete van.
Fraknó első említése 1346: Faruhno. A magas sziklára épült "sasfészket", várat a Nagymartoni grófok építették, miután a szomszédos hegyen lévő első várukat a hainburgi béke értelmében le kellett rombolni. A Nagymartoni család a 15. századtól a Fraknói nevet használta. A vár tulajdonosai többször cserélődtek, volt a Kanizsaiaké, elfoglalták az osztrákok, visszafoglalta Mátyás király. 1491-ben a pozsonyi béke alapján Ausztriához került, s csak 1626-ban került vissza. A várat a török meg sem kísérelte elfoglalni. 1622-től az Esterházy család birtoka. 1635-1642 között Esterházy Miklós a kényelmetlen öreg várfalakat elbontatta és kétemeletes palotát épített a helyén, csak az öregtorony maradt meg, arra is emelet került. A kényelmesebb kismartoni kastély felépülése után a család odaköltözött. A szép hangulatos várkastély ma is az Esterházy családé, múzeum. Két körút van a várban idegenvezetővel. A berendezés, műtárgyak, kincsek, könyvtár, kápolna, fegyvertár, stb. az eredeti 17-18. századi állapotokat idézi. Aki Őrvidéken jár, feltétlenül nézze meg. A falu temploma a 14. század elején épült, a 17. században bővítették. Fraknót a Trianoni békediktátummal Ausztriához csatolták.
Németújvár első okleveles említései: 1157-Kiscen, 1198-Novum Castrum, 1263-Wywar. 1157-ben II. Géza király engedélyével kezdett bencés monostort és favárat építeni a Héder nembeli Wolfer. 1180 körül III. Béla király a bencéseket kitelepítette és kővárat épített. A vár ellenállt a portyázó tatár csapatoknak. 1270-től ismét a stájer eredetű grófi családé, akik a várról kapják Németújvári nevüket. A Németújváriak önállósították magukat, egyaránt hadakoztak az osztrák Albert herceggel, IV. László és III. András magyar királyokkal, végül Károly Róbert csapatai elfoglalták a várat tőlük. Zsigmond király a Lévai családnak adományozta. A 15. század közepétől az Újlaki családé. 1524-től a Batthyány családé. A török időkben fontos erősség volt. A Bocskai felkelés idején habsburg oldalon maradt. 1619-ben viszont Bethlen fejedelem, 1683-ban pedig Thököly mellé álltak a Batthyányak, de a Rákóczi szabadságharc idején ismét labanc pártiak lettek. A vár így megúszta a lerombolást, de 1775-ben megkezdték a falak részleges lebontását II. József adórendelete miatt. A várban múzeum van. A vár alatti települést már 1427-ben városként említik. A Szent Jakab templom 1200 táján épült. A 17. században épült a ferences kolostor és templom. A templomában van a Batthyányak sírboltja. A város Trianon előtt Vas vármegyéhez tartozott, 2.184 lakosából 1.175 német és 984 magyar volt. 2001-ben 27.199 lakójából mindössze 302-en vallották magukat magyarnak.
Magyar határőrtelepülés, lakossága székely eredetű. Először a 11. században a gyepűkapuk védelmére telepítettek ide határőröket. A hagyomány szerint eredetileg mai helyétől 3 km-re északnyugatra feküdt. 1289-ben I. Albert osztrák herceg elpusztította, ezután valószínűleg székely határőröket telepítettek ide. Kiváltságait királyaink megerősítették. 1532-ben feldúlta a török. A 16. században lakossága protestáns hitre tért át. 1605-ben Bocskai oldalán harcoltak lakói. 1705-ben lakossága a kurucok mellé állt. 1706. február 15-én Heister tábornok csapatai megtorlásul feldúlták és kirabolták. Csak 1774-ben építhették fel a református templomot. 1809-ben Napóleon csapatai fosztogattak. 1841-ben vásártartási jogot kapott. 1848-ban a lakosok egy huszárcsapat segítségével megsemmisítettek egy horvát csapatot. 1910-ben 3912 lakosából 3039 magyar és 842 német volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Felsőőri járásához tartozott. 1921. október 4-én itt kiáltotta ki Prónay Pál alezredes a Lajtabánságot. 1939-ben városi rangot kapott. 2001-ben 6696 lakosából 4889 német, 1169 magyar, 233 horvát, 84 cigány volt. A település ősi része, a Felszeg magyar többségű.
Ausztria erdőkben leggazdagabb vidéke, a fakitermelés központja: az erdőknek több mint fele fenyő. Stájerország a vadászok és a turisták paradicsomaként is ismert. A hegyvidéki tájakon állattartásra rendezkedtek be, de jelentős a bortermelés is. északon Alsó-Ausztiával, északnyugaton Felső-Ausztriával, nyugaton Salzburggal, délnyugaton Karintiával, délkeleten Szlovéniával és keleten Burgenlanddal.
Stájerország 3 fő régiója:
* Felső-Stájerország (Obersteiermark)
Liezen, Murau, Judenburg, Knittelfeld, Leoben, Bruck an der Mur and Mürzzuschlag kerületek
* Nyugat-Stájerország (Weststeiermark)
Voitsberg, Deutschlandsberg, Leibnitz kerületek
* Kelet-Stájerország (Oststeiermark)
Weiz, Hartberg, Feldbach, Fürstenfeld és Radkersburg kerületek
Stájerország fővárosa, és Ausztria második legnagyobb városa, s jelentős egyetemváros is egyben. Graz a maga 280 ezer fős lakosságával a legnagyobb település a Mura partján. 2003-ban az Európa Kulturális Fővárosa címet Graz nyerte el. Az óváros az UNESCO Világörökség része, s egyben Európa legnagyobb egybefüggő óvárosa. Graz a Mura folyó két partján fekszik, ott, ahol az a Grazi-hegyvidékről kilép a Grazi-medencébe. A város a Grazi-medence északi részét teljesen kitölti, így három oldalról hegyek fogják közre, csak dél felé néz a Grazi-medencére.
2003-ra Graz pezsgő, kortárs művészetek iránt különösen fogékony városként már hírnevet szerzett, és Ausztriában elsőként nyerte el az Európa Kulturális Fővárosa címet. Ezt részben rendkívül fejlett kulturális infrastruktúrája tette lehetővé, ám ez nem lett volna elegendő: a kulturális főváros projektet a Mura-parti város egyedülállóan vonzó hangulatával vitte sikerre. Ezért nevezi magát Graz még ma is kulturális fővárosnak... és természetesen az egyedülálló programok miatt is, amelyeket a legjobb nemzetközi összeköttetések segítségével rendeznek.

1894 óta Graz egyik legfőbb ismertetőjele. A 2004 augusztusában átépített hegyi vasút teljesen új külsőt kapott: mindkét szerelvényre üvegtetőt szereltek, ami csodálatos kilátást nyújt Graz óvárosára az utazóközönségnek. Kiszállás után meredek gyalogút vezet a festői szépségű Schlossbergplatzra; de ha a felvonó helyett mégis inkább a gyaloglást választanánk: ott a 260 fokból álló Schlossberg-lépcső. A Grazba érkező turisták, s a helyiek egyaránt, naponta háromszor gyűlnek össze a Schlossbergi Toronyóránál egy kedves kis harangjátékra, ami alatt az épület oromzatán egy fából készült párocska táncol. A végén előbukkan egy aranykakas is, ami három szólamban kukorékol. Aki a 11 órás harangjátékról lemaradt, 15 vagy 18 órakor bepótolhatja.
Ahogy a toronyóra, a Ferences templom tornya is Graz egyik jellegzetes ismertetőjele. A templomot 1239-ben alapították, akkor még, mint kolostort. A tornyot a 17. században építette hozzá az akkori városvezetés. A hangulatos keresztút pedig mai napig a nyugalom jegyében nyitva áll mindenki számára, méghozzá a város kellős közepén.
Graz felszínének több, mint 70 %-át zöld övezet borítja. A legnépszerűbb ezek közül is a Stadtpark, ami a 19. század óta a szerelmesek kedvelt találkozóhelye. Ma már a park egy részét egzotikus növények is színesítik.
A kupolás Városháza a 19. század óta Graz főterének első számú épülete, ami nem csak a polgármesterek és a városvezetés székhelyéül szolgál: éppúgy helyet ad üzleteknek, és egy hangulatos kávézónak is, az épület kertrészében. Néhány párt pedig különösen romantikus élmény fűzi az épülethez: a díszteremben ugyanis már nem egyszer mondták ki a boldogító igent.
A kastélyt Hans Ulrich von Eggenberg építtette Giovanni Pietro de Pomis tervei alapján, aki egyébként Ferdinánd mauzóleumát is tervezte. Mint stájerország legjelentősebb kastélya, manapság számtalan kulurális rendezvényt kínál a látogatók számára, de többször szolgált már filmkulisszaként is. A földszint és az első emelet a Landesmuseums Joanneum gyűjteményének ad otthont.
Az Európa Kulturális Fővárosa program keretein belül valósíthatták meg az egyedülálló tervet: a szigetet a Mur folyón. A new yorki művész, Vito Acconci az acélszerkezetet egy félig nyitott kagyló formájára tervezte. A nyitott részen rendeznek fellépéseket, éppúgy, mint ahogy adott napokon nyugalmat biztosít a napozni vágyóknak. A fedett rész pedig modern kávézóként üzemel. A szigetről új híd vezet a Mura mindkét partjára.
Stájerország északi részén, a Mura völgyében fekszik. Az óváros a Mura kanyarulatában a Vordernberger Bach torkolata alatt fekszik. A várostól északra a Hochschwab, tőle keletre pedig az Eisenerzer Alpen hegycsoportok kezdődnek. A járási székhely jelentős, sokévszázados vasfeldolgozó hagyományokkal rendelkező iparközpont. A városnak az érchez és vashoz való szoros kapcsolódása az iskolák oktatási kínálatában is megnyilvánul. Leoben a Bányamérnöki Egyetem székhelye, a bányászattal kapcsolatos valamennyi tanulmányi szak megtalálható itt.
* Mautturm
* Régi városháza
* Főtér
* Freimannsturm
* Massenburg
* Göß-kolostor
* Szt. Jakab templom
* Szt. Xavér templom
* Gustav-Adolf templom
* Erzbergbahn (múzeumvasút)
Mariazell Ausztria legkiemelkedőbb zarándokhelyének számít. Egyes felmérések szerint évente mintegy 40 millióan indul útnak keresztény zarándokhelyek felkeresésére. Minden egy csodával kezdődött: 1157. december 21-én egy szikla zárta el az utat Magnus, a bencés rendi szerzetes előtt, aki egy Mária szobrot cipelt. Kimerülve segítséget kért a szobortól – mire a szikla kettétört. Ebben égi jelet látva a szerzetes egy cellát épített a Mária-szobornak a sziklában („Maria in der Zelle“ - Mária a cellában) és ezzel megalapozta Mariazell létrejöttét. Ez a szobor lett később az egész Duna-térségből érkező zarándokok célpontja. A szobrot Magna Mater Austriae-nak, Magna Hungarorum Dominának és Mater Gentium Slavorumnak is titulálják, így az évszázadok óta érkező zarándokok Ausztria, Magyarország és a szláv népek nemzeti szentségeként róják le tiszteletüket a szobor előtt a Mariazelli-bazilikában.
# Bazilika: a jellegzetes, háromtornyú templom a város jelképe. Különleges módon ötvözi a gótika és a barokk jegyeit, oltárát Fischer von Erlach készítette.
# Magnus sziklája (Ursprungsfelsen): a legenda szerint ez a szikla zárta el a szerzetes útját, ám imái hatására kettéhasadt, ide vezetik vissza a város eredetét. A sziklához jelölt turistaút vezet.
# Bányászmúzeum Gußwerkben: az egykori k.u.k. vasöntöde épületében látható a vidék bányászatának történetét bemutató kiállítás.
# Múzeumvillamos (Museumstramway): Mariazell vasútállomásán látható a világ legrégibb gőzvillamosa. A korhűen helyreállított kocsik a 19. század hangulatát idézik a rövid utazás során.
# Mariazelli vasút: a 83 km hosszú keskeny nyomtávú kisvasút romatikus utazási alternatívát kínál Sankt Pölten és Mariazell között.
# Bürgeralpe: Mariazell 1267 m magas hegyére gyalogosan vagy kabinos felvonóval is fel lehet jutni. A szép kilátás mellett a hegyen számos sípálya, egy kilátó, egy élménypark és több hangulatos alpesi kunyhó várja a látogatókat.
# Holzknechtland élménypark: a Bürgeralpén található élménypark a favágók életét mutatja be.
# Gemeindealpe: már Alsó-Ausztria területén található a mariazelli vidék legmagasabb pontja. Az 1626 méter magas hegyre ülőliftekkel lehet feljutni, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a környező hegyvidékre. Télen közkedvelt síterep.
# Salza: a 88 km hosszú folyó jól ismert a vadvízi túrázók körében.
# Szent kút (Heiliger Brunnen): a kút vizének gyógyítő erőt tulajdonítanak, így a zarándodok is gyakran visznek belőle haza.
# Mechanikus betlehem: a Kálváriahegyen egy magánházban látható egyedülálló betlehem 12 újtestamentumi jelenetet ábrázol összesen 130 mozgó figurával.
Tirol Ausztria harmadik legnagyobb tartománya, tartományi fővárosa Innsbruck. A tartomány mind a természeti adottságok, mind az idegenforgalmi szolgáltatások terén a legjobbat kínálja. Innsbruck az Alpok kincseskamrája, akár egy kis ékszerdoboz, úgy bújik meg az őt körülvevő hegyláncok között. A varázslatos tiroli hegyoldalakat nyáron kirándulók, kerékpározók, hegymászók és legelő tehenek veszik birtokba. A sok kisebb-nagyobb alpesi tó közül több fürdésre is alkalmas, ahol pedig természetes vízfelület nincs a közelben, ott strand- és élményfürdők szolgálják a kikapcsolódást.
Tirol tartomány székhelye, az "Alpok fővárosa" az Inn folyó partján fekszik. Nevét is innen kapta ("Inn hídja"). Több országhatárhoz is közel található. Közúton Olaszországtól kevesebb, mint 40 km, a német határtól 32 km, Svájctól is alig 110 km. Innsbruck mindig is fontos gazdasági tényező volt Európában. Kedvező fekvésének köszönhetően kereskedelmi központtá vált. A város gazdasági fejlődésében mérföldkőnek számít az egyetem alapítása, a csatlakozás az országos vasúthálózathoz és a repülőtér megépítése.
Innsbruckban – amelyet a műkincsek városának” is neveznek – aranyban és gyémántban „fürödhetünk”, hiszen a város belvárosában található a világhírű Swarowski kristálymúzeum (mely Európa legnagyobb Swarowski kiállítása és értékesítő helye), valamint a nevezetes Arany Tetőcske (Goldenes Dachl). Az innsbruckiak az 1500-ban épült ház értékes tetejét I. Miksának köszönhetik, mivel ő rendelte el a 2 600 rézzsindelyből álló tetőzet arannyal való bevonását. Az Ambras-kastély is megér egy sétát: a Csodák Galériája nevű múzeuma egzotikus tárgyakból kínál széles választékot. Elefántcsont, koráll és rinocérosz-szarv mellett más izgalmas „vadászzsákmányokból” is csemegézhetünk, melyet egykori utazók, felfedezők juttattak el Európába. A mesés ritkaságok mellett a palota Habsburg-portrékban, illetve Tizian-, Ven Dyck-, Cranach- és Velasquez-festényekben is dúskál.
Az Inn folyó völgyében, a Kaisergebirge hegység nyugati lábánál, Németország határán található, lakosainak száma kb. 17 000 fő. Gazdasági jelentőségét az Inn folyón megindult hajózásnak köszönhette. A bajorok 1703-ban felgyújtották; 1805 és 1814 között bajor kézen volt. Az erődítmény 1865-ig rettegett börtön volt, majd 1888-ig kaszárnya.
A vár leghíresebb része a Császártorony (Kaiserturm), melyet 1518 és 1522 között I. Miksa építetett, és a város jelképe. Számos politikai fogoly raboskodott itt az Osztrák-Magyar Monarchia valamennyi országából, így számos magyar is, pl. Kazinczy Ferenc, Teleki Blanka, Wesselényi Miklós, a szabadságharc számos tisztje, valamint Rózsa Sándor is, illetve még soakan mások. Jelenleg a toronyban az itt bebörtönzöttek emlékére emléktábla és kiállítás található, megtekinthetőek a cellák, és kiírták, hogy melyikben ki mikor és meddig raboskodott, valamint az egyik cellában rövid kis filmvetítést nézhetünk meg az itt raboskodókról akár magyar nyelven is, érdemes megnézni. A vár másik érdekessége a Polgártorony (Bürgerturm) itt található a „Hősök orgonája” (Heldenorgel), a világ legnagyobb szabadtéri orgonája, mely az I. világháború hőseinek állít emléket, minden nap déli 12 után pár perccel és főszezonban este 6 órakor is megszólal. A toronyban az orgona mellett az osztrák tiroli hegyivadász haderő történeti kiállítása látható. A vár többi részében helytörténeti, néprajzi, tüzér kiállítás látható, illetve egy botanikus kertnek és egy szabadtéri színpadnak is helyet ad.
Vorarlberg neve egyben magában rejti történetét is: a tartomány az Arlberg mögött található, ám más nézőpontból éppen előtte helyezkedik el. Az Arlberg mindenesetre Vorarlberg és Ausztria többi tartománya között húzódik. Maguk a vorarlbergiek "Ländle"-nek nevezik szép tartományukat. Hiszen Ausztria kis nyugati csücskében sokkal jobban mennek a dolgok, mint a világ többi részén. A nagy kulturális központoktól távol például olyan sokszínű kulturális életet találunk itt, ahol remekül megfér egymás melett a tradíció és az újító szellem, a hagyományos kézművesség és az új design, a tardícionális favázas építési stílus pedig a legmodernebb építészetben nyer új jelentést.
Az elmúlt 40 év során Vorarlbergben olyan építési kultúra alakult ki, amely az építészet és a kézművesség egymást kölcsönösen megtermékenyítő kapcsolatára épít. Nemcsak az építészek, a kézművesek is rendkívülit alkotnak. Egy vorarlbergi építész vagy kézműves számára szakmát tanulni olyan, mintha Paul Bocouse-nál főzni tanulnának. A "Ländle" azon kevés helyek közé tartozik, ahol megszívlelik Le Corbusier megállapítását, miszerint "Az építészet nem szakma, hanem hivatás."
Voralberg tartomány székhelye a Bodeni-tó partján, Ausztria, Liechtenstein, Németország és Svájc négyeshatáránál fekszik. A 20. század végétől lendült fel az idegenforgalom, a város környékén a tó és az ünnepi játékok miatt hagyományosan a nyári szezon az erősebb, míg a környező hegyekbe a téli síszezonban érkezik több vendég. Jelenleg a szolgáltatások és a modern technológiai iparágak biztosítják a legtöbb munkahelyet.
A Balaton és a Genfi-tó után Közép-Európa harmadik legnagyobb tava változatos programokat kínál a vizek szerelmeseinek a strandolástól a búvárkodáson, szörfözésen és vitorlázáson át a hajókirándulásokig. A hegyek között az időjárás hirtelen gyökeresen megváltozhat, ezért a balesetek elkerülésére a tóparton viharjelző rendszer üzemel.
Bregenz hegye 1064 m magas, pazar kilátás nyílik a csúcsáról a tóra, a városra és környező hegyekre. Különleges élmény a madárbemutató, ahol láthatók baglyok, keselyűk, sasok is. Ugyanitt ingyenesen látogatható a vadaspark is, ahol az Alpok jellegzetes állataival lehet megismerkedni a mormotáktól a mufflonokon át a vaddisznókig. A hegy a Pfänderbahn panorámakabinos felvonójával közelíthető meg a legkényelmesebben, mindössze 6 perc alatt.
A sétálóutcáról a városkapun át közelíthetjük meg a 12. sz. végén alapított városrészt. Középkori hangulatú utcák és épületek repítenek vissza az időben. Itt látható a város jelképe, a Martinsturm, valamint a Thurn und Taxis palota és a hozzá tartozó park is, ideális hely a városnéző séta kipihenésére.
A világ egyik legkülönlegesebb szabadtéri színpadán 1946 óta zajlanak nyaranta fesztiváli előadások. A tóra épült színpad egyedülláló lehetőség a rendezőknek és felejthetetlen élmény a népes nézőseregnek. 1980-ban elkészült a modern kongresszusi központ és fesztiválpalota, így az előadásokat már nem fenyegetik az időjárás szeszélyei. A szabadtéri színpad elsősorban operáknak, a kongresszusi központ pedig balettelőadásoknak és színvonalas koncerteknek ad otthont.
Forrás: WIKIPÉDIA vonatkozó oldalai
